Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 91. évében, 2026. március 16-án zirci otthonában elhunyt Mészáros Ernő levegőkémikus, meteorológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a veszprémi Pannon Egyetem professor emeritusa.
A kutatói közösség nevében Gelencsér András akadémikus búcsúzik tőle.
Mészáros Ernő közel hét évtizedes szakmai pályaíve néhány kiemelkedő külföldi tudóssal közösen egy új, interdiszciplináris tudományág, a levegőkémia megalapításával vette kezdetét, majd annak a tudományos körökben történő elfogadtatásával és tudományos műhelyek létrehozásával folytatódott. Mészáros Ernőt az azóta Nobel-díjasokkal is büszkélkedő tudományág alapító atyjai között tartják számon, neve világszerte mind a mai napig fogalom a szakma legkiválóbb képviselői körében. Visszaemlékezései alapján „a város pereméről” érkezve, a Budai Ciszterci Gimnázium kiváló tanáraitól kapott útravalóval ellátva, más tudományokra és a kultúrára nyitott személyisége megkönnyítette számára, hogy meteorológus végzettségét a kémiai folyamatokban szerzett jártassággal fejelje meg, és az időközben a társadalom számára is felismerhetően egyre fontosabbá váló tudományterületén többszörösen is maradandót alkosson. Ő írta a világon az első tankönyvet az új tudományág, a levegőkémia alapjairól, ami angolra is lefordítva a témával foglalkozó szakemberek generációinak szemléletét formálta. A levegőszennyezés meghatározó komponensei, a kén- és a nitrogénvegyületek legköri szerepének megértése is szegényebb lenne az ő munkássága nélkül, ahogy a légköri aeroszol jelentőségének felismerése is. A tudomány művelése mellett vezetői feladatait is emberséggel és lelkiismeretesen látta el több évtizeden keresztül, legyen az a Központi Légkörfizikai Intézet igazgatói, az MTA Földtudományok Osztálya osztályelnöki tisztsége, vagy az MTA-VE Levegőkémiai Kutatócsoport vezetése. Felülmúlhatatlan érdeme, hogy egymás után az Országos Meteorológiai Szolgálatnál és a Veszprémi Egyetemen is, melyek között szakmai életútját közel igazságosan megosztotta, egy-egy tudományos iskolát teremtett, melyek „gyümölcsei” több akadémikus, akadémiai doktor és számos PhD fokozatot szerzett kutató, akiknek többsége ma is a tudományterület szenvedélyes művelőinek sorát gyarapítja, néhányan már Mészáros Ernő „tudományos dédunokáiként”. Sokoldalúságának és szellemi alkotásvágyának ékes bizonyítéka késői szépirodalmi munkássága, amely önéletrajzi írásoktól regényeken át tudománytörténeti munkákig és fordításokig terjed. De legfőképpen ember volt a szó azon nemes értelmében, ami mentén az életet élni és nyomot hagyni egyedül érdemes.
Legfőbb elismerései: Szent-Györgyi Albert Díj (1997), Széchenyi-díj (1998), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Emléke tovább él velünk.
